Kapcsos Béla Károly; A megfáradt

A megfáradt (A festmény saját)

Csak úgy elhevert
ám lent maradt,
elszállt az ereje,
a fák állva halnak
ha itt van az ideje.

Ifjoncok susogtak lelkének altatót,
vánkosa pázsit és madarak hangja szólt,
pipacsok szemlélték a megtért öreget,
a kék ég vont rá selymes szemfödelet.

Kérge megfakult
zöldje elveszett,
a fonálnak vége,
Druidák sóhaja
lüktet bensőjében.

(Kapcsos B. Károly, Rézi)