(Saját festmény)
Kapcsos Béla Károly; Agg
Nem élőlény, torzó csupán,
fintora a szeszélyes életnek,
halni készült már régen ő,
valami menni nem engedte.
Pudvás teste töttyedten ül,
páncél kéreg óvón takarja
s elmélkedik az agg öreg
az élet, vajon mit akarhat.
Helyét, itt ő nem leli régen
amott, még nem várják őt,
az élet pezseg ifjan körötte,
sztoikusan szemléli a jövőt.
Kéretlenül hajtása szökkent
zsenge, susogó és szertelen,
ez jó így, feledi általa a jelent
s nincs zsigerében a félelem.
Üszkös teste néha pezsdül
a hajnalpír hozhat még újat,
simítja lelkét a szellem kéz,
már nem sajnálja a múltat.
Rézi
