(Saját festményem)
Kapcsos B. Károly; Szabadság
Partja nincs a víznek
s lángol a messzeség,
lelkem kötnék gúzsba,
testem, már árnyék kép.
Oldódom hát a pírban
hív rég, a szabad világ,
hang nélküli sikolyom
hervad, gyökértelen virág.
Vérem árad, lábam köti
gyűrűző múltam habja,
feszülök neki a szélnek,
testemnek vagyok rabja.
