Fáklya (A festmény saját!)Kapcsos Béla Károly; Bor, és szó
Napra forog az a virág
kancsóm félig telve áll,
pohár minek, hisz szomjazom
könyvem kinyitva az asztalon.
Fáklya vagyok éjjel nappal
pislogok,vagy égek lobbal,
hitem is van, tartom is azt,
bár az Úr olykor elhagy.
Zöld keretben sárga világ
haladok én magam útján,
szavam is van, néha minek,
de megtartom én hitemet.
Rézi
Én csak remélem, hogy többen értitek, mi miatt festettem ezt a képet!
Szeretettel; Del
