Nagyon Boldog Ünnepeket!

Hattyú

Ismét kaptam egy szép verset egy festményemhez, amit nagyon köszönök.
Szeretem ezt a hattyút!


danaiz verse, a Görbe körről

Három kristály kórusa
tisztán csendül éjszaka.
Hangjuk bűvös balladát
fürdet lenge árny taván.
Csillag rezgés csend vizén,
felhő-hattyú rebbenés.
Habja fehér testet ölt,
hószín, élő bűverőt
borzol szellő, ring a fény,
álom csillan tó-mesén.

Agg

(Saját festmény)

Kapcsos Béla Károly; Agg

Nem élőlény, torzó csupán,

fintora a szeszélyes életnek,

halni készült már régen ő,

valami menni nem engedte.

Pudvás teste töttyedten ül,

páncél kéreg óvón takarja

s elmélkedik az agg öreg

az élet, vajon mit akarhat.

Helyét, itt ő nem leli régen

amott, még nem várják őt,

az élet pezseg ifjan körötte,

sztoikusan szemléli a jövőt.

Kéretlenül hajtása szökkent

zsenge, susogó és szertelen,

ez jó így, feledi általa a jelent

s nincs zsigerében a félelem.

Üszkös teste néha pezsdül

a hajnalpír hozhat még újat,

simítja lelkét a szellem kéz,

már nem sajnálja a múltat.

Rézi

Találtam a Picassán

Jean - Luc 3
(Rives du Nil)

Szabadság

(Saját festményem)

Kapcsos B. Károly; Szabadság

Partja nincs a víznek

s lángol a messzeség,

lelkem kötnék gúzsba,

testem, már árnyék kép.

Oldódom hát a pírban

hív rég, a szabad világ,

hang nélküli sikolyom

hervad, gyökértelen virág.

Vérem árad, lábam köti

gyűrűző múltam habja,

feszülök neki a szélnek,

testemnek vagyok rabja.

Rézi

Mr. Alkohol

Szeretném elmondani nektek, hogy ezt a képet egy olyan fotóról festettem, ami fekete - fehérben készült, és mégis, vagy lehet, hogy épp ezért, nagy hatással volt rám. A fotó címe; Ace tea volt!
Festőtársaim közül többen írták, különböző oldalakon, hogy ez nem olyan, mint egy alkoholista! És igazuk volt!
Most egy kicsit dicsekszem, ugyanis egy fotós helyen négy csoportba hívták meg a képemet, vagy engem, sajnos ez nem egészen világos előttem, de mindenképpen nagyon örülök neki!
A festményemhez két vers született, aminek nagyon örülök!
Annak nem mondanám, hogy örülök, hogy nem írt senki még a szörnyű hibákról, amiket vétettem a festés közben! :)

Kapcsos Béla Károly; Fáradtan

Nyűtt az élet, én meg a vasat
szőrzetem csapzott, kezem dagadt,
kulcs -csontomon feszül a bőr,
koravén lettem s idő előtt már ősz.

A Szemem zsábától húzott

tudom én, a megjelenésem nyúzott,
de még töretlen bennem a tűz,
az élni akarás egyre csak előre űz.

Vállamon terpeszkedik múltam
magamat, soha semmitől nem óvtam
tenyerem kérges, száraz a torkom,
boromat veled ha akarod megosztom.


Életem egyszerű, egyenes utam,
mások zsebében kezem soha nem kutat.
Tucat ember vagyok,titok nélkül,
ha szólít az úr, én megyek zokszó nélkül.

Rézi

Várkonyi Judit; Mr. Alkohol

Én már feladtam mindent. Az élettől mit is várnék?

Teszem a dolgom, s örömtelenül élem, mi jár még.

Munkás, kegyes hétköznapok, eközben nem gondolkozva,

Estéim magányban telnek, más létről ábrándozva.

Az élet gyűrt és dobált, hol ide, hol meg máshova,

Ámde hiába kerestem, könnyebb úgysem lett soha.

Kínlódás, küzdelmek? Megtettem, de mindig hiába,

Az életem legyűr, vágyom végre egy jobb világba.

Mikor megfáradtan üvegem fenekére nézek,

Feldereng halvány reménysugár, megváltást remélek.

Már a mámorban sem lelem... Beletörődtem volna?

Kegyet nem gyakorol ott sem, a felejtés démona.

Koboldtanya

(Saját festményem)

Kapcsos Béla Károly;

Fagyott világ

Lángoló csendesség

sikító végtelen táj,
kóborló emlékek,
messze a rügyfakadás.

Léptek nélküli nyomok

elhalló huncut kacaj,
megkövült a fagyba
sok ezernyi talp.

Rőt színű zuzmók,

mint gubancos szakáll,
titkok nagy tudója
eme fagyott világ.

Rézi