(Saját festményem)
Kapcsos Béla Károly; Nádas
A szűzhóban rajzolt betűk
a mederben, kristály habok,
s a nyári lárma hangja elült,
a múltnak képe megfagyott.
A símító víz moccanatlan áll,
s fémesen átöleli a partokat,
lángoló ruhába öltözött a nád
s új ruháját kémleli boldogan.
Lomhán úszik fent a kékség,
melybe szürke felhő is vegyül,
s ecetfa alszik a nádas szélén,
tél van, s minden elszenderült.
Rézi
