Agg

(Saját festmény)

Kapcsos Béla Károly; Agg

Nem élőlény, torzó csupán,

fintora a szeszélyes életnek,

halni készült már régen ő,

valami menni nem engedte.

Pudvás teste töttyedten ül,

páncél kéreg óvón takarja

s elmélkedik az agg öreg

az élet, vajon mit akarhat.

Helyét, itt ő nem leli régen

amott, még nem várják őt,

az élet pezseg ifjan körötte,

sztoikusan szemléli a jövőt.

Kéretlenül hajtása szökkent

zsenge, susogó és szertelen,

ez jó így, feledi általa a jelent

s nincs zsigerében a félelem.

Üszkös teste néha pezsdül

a hajnalpír hozhat még újat,

simítja lelkét a szellem kéz,

már nem sajnálja a múltat.

Rézi