(Hazafelé; Afremov képe alapján)
danaiz; Mélyülő út
Árnyékot sóhajt a fákra az éjszaka,
fénylombot növesztenek a lámpaoszlopok,
tónak álmodja magát az út,
s a távolság, tükrében ácsorog.
Az örök ősz lehulló színekben alszik,
szívében letört hajtások játszanak,
emlékei: az éjben lebegő,
szivárványos fénybogarak.
S mélyül az út a tükörtó alatt,
nincs kedve semerre se menni,
maradna még, mint öröklétből
letört, csillámló pillanat.
Kipróbáltam, hogy boldogulok - e egy másik stílussal, és ilyen lett az eredmény. Tudom, még sokat kell tanulnom, de próbálgatom, bár elég bátortalanul, hogy mire lennék képes. Szeretettel üdvözlök minden kedves látogatót! :)
2 megjegyzés:
Nekem kifejezetten tetszik, Kedves Ági! :) Csak bíztatni tudlak, folytasd az utad, és higgy önmagadban, csodákra vagy képes!
Szeretettel: Dana
Köszönöm szépen Dana, sajnos évek óta nincs még tanácsadóm sem, a festéssel kapcsolatban.
Azért én még nem adom fel! :)
Nagyon ritkán kapok tanácsot, amit külön köszönök!
Gyönyörű verseket viszont kapok a festményeimhez. :) Ez azért sokat mond nekem!
Köszönök mindent! Ági
Megjegyzés küldése