Mr. Alkohol

Szeretném elmondani nektek, hogy ezt a képet egy olyan fotóról festettem, ami fekete - fehérben készült, és mégis, vagy lehet, hogy épp ezért, nagy hatással volt rám. A fotó címe; Ace tea volt!
Festőtársaim közül többen írták, különböző oldalakon, hogy ez nem olyan, mint egy alkoholista! És igazuk volt!
Most egy kicsit dicsekszem, ugyanis egy fotós helyen négy csoportba hívták meg a képemet, vagy engem, sajnos ez nem egészen világos előttem, de mindenképpen nagyon örülök neki!
A festményemhez két vers született, aminek nagyon örülök!
Annak nem mondanám, hogy örülök, hogy nem írt senki még a szörnyű hibákról, amiket vétettem a festés közben! :)

Kapcsos Béla Károly; Fáradtan

Nyűtt az élet, én meg a vasat
szőrzetem csapzott, kezem dagadt,
kulcs -csontomon feszül a bőr,
koravén lettem s idő előtt már ősz.

A Szemem zsábától húzott

tudom én, a megjelenésem nyúzott,
de még töretlen bennem a tűz,
az élni akarás egyre csak előre űz.

Vállamon terpeszkedik múltam
magamat, soha semmitől nem óvtam
tenyerem kérges, száraz a torkom,
boromat veled ha akarod megosztom.


Életem egyszerű, egyenes utam,
mások zsebében kezem soha nem kutat.
Tucat ember vagyok,titok nélkül,
ha szólít az úr, én megyek zokszó nélkül.

Rézi

Várkonyi Judit; Mr. Alkohol

Én már feladtam mindent. Az élettől mit is várnék?

Teszem a dolgom, s örömtelenül élem, mi jár még.

Munkás, kegyes hétköznapok, eközben nem gondolkozva,

Estéim magányban telnek, más létről ábrándozva.

Az élet gyűrt és dobált, hol ide, hol meg máshova,

Ámde hiába kerestem, könnyebb úgysem lett soha.

Kínlódás, küzdelmek? Megtettem, de mindig hiába,

Az életem legyűr, vágyom végre egy jobb világba.

Mikor megfáradtan üvegem fenekére nézek,

Feldereng halvány reménysugár, megváltást remélek.

Már a mámorban sem lelem... Beletörődtem volna?

Kegyet nem gyakorol ott sem, a felejtés démona.